HELLODESIGN.HU – design.derű.barátok.

Szerkezet és felület – KÉK szimpózium a látszóbetonról

Posted in 03. Építészet, Konferenciák by szmolna on 2011. március 2. szerda

Cement, homok, kavics, sóder, víz és különféle adalékszerek. Lényegében ez a beton, de mint ahogyan az építészet sem csupán alapok, falak és tetőzet, így ez a régi és mégis nagyon sok új lehetőséget rejtő anyag is jóval több, mint a felsorolt összetevők elegye. És az architektúra sem csak a gyakorló építészek és építészhallgatók, mérnökök és kivitelezők, illetve a szakmához kapcsolódó teoretikusok ügye, hanem mindenkié. Ez utóbbit hirdetni és ápolni jött létre a Kortárs Építészeti Központ (KÉK), az előbbire pedig február 25-26-án szimpóziumot szerveztek. Melyre a Hellodesign is ellátogatott.A három blokkból álló konferencián összesen tíz előadó tíz különféle megközelítését, történetét adta elő ennek a több ezer éves anyagnak. Még a konferenciára való jelentkezés idején – a programot vizsgálva – kissé fáztunk attól, hogy a Merlin nézőterén ülve talán elitista építészeti teóriák és mérnöki számításokkal teletűzdelt konzisztencia-mérések nyílt színi csatájának szem- és fültanúi leszünk. Azonban már az első blokk előadásai alatt abszolút elmúlt a kezdeti szorongásunk.

Hatvani Ádám építész, a sporaarchitects építésziroda egyik alapítója, vezető tervezője, Ernst J. Fuchs, az osztrák the next ENTERprise – architects iroda alapítója, valamint Roland Mayer építész, egyebek mellett a Mayer-Bährle Freie Architekten építésziroda alapító-tervezője, illetve a 4-es metró vezető tervezője Erős Zoltán (Palatium Stúdió Kft.), klasszikus és saját építészeti praxisuk példáin keresztül mesélték a látszóbetonról.

Előadásukból kitűnt, hogy a látszóbeton nem konkrétum, hanem lehetőség, amelyet a beton, mint anyag kínál, s megfelelő összetételben, adalékanyagokkal és kivitelezéssel válik látszóbetonná. Megváltozott építészi és mérnöki gondolkodásmód „terméke”, amely egyszerre tekint a beton anyagára szerkezetként, felületként és térként.

Hatvani Ádám a Kr.u 126 körül megépült Pantheon betonkupolájának képével indítva vázolta a beton időtállóságát, majd olyan jelentős alkotásokon keresztül, mint egyebek mellett Álvaro Siza Vieira Leca da Palemeira-i uszodája, Rem Koolhaas Maison á Bordeaux-ja, Tadao Ando ibaraki Church of the Light munkája, vagy éppen a portói a Barbosa & Guimarães építésziroda portói Vodafone központja (Az ArchDaily sokat emlegetett tavalyi legjei között az Intézményi kategória első helyezettje) nyomán szemléltette a beton sokszínűségét és az anyag kínálta tervezői szabadságot.

Ernst J. Fuchs két közeli, saját tervezésű osztrák példákon (a Cloud Tower klasszikus zenei szabadtéri színpad, Grafeneggben és a kalterni strandfürdő) keresztül mutatta meg, miként lehetséges a kapcsolatteremtés a monolitikus, merev, mesterséges formák és a környező, állandóan változó természeti táj között.

Roland Mayer és irodája világsztár architektusok európai munkáinak társtervezője. Részletes dikciójában kitért a Zaha Hadid, Alvaro Siza, de különösen Tadao Ando építészekkel való együttműködés minden aprónak tűnő mozzanatra.

Nagyjából az új évezred elejére teljesen megváltozott a metróépítészet felfogása. Ezzel vezette be az épülő 4-es metró állomásait bemutató előadását Erős Zoltán.

Az új térképzést, a felszín és a lenti terek újszerű kapcsolatát megvalósító példák között megtaláljuk a Foster + Partners iroda Canary Wharf (London) állomását, a madridi, koppenhágai metróállomásokat, a párizsi RER pályaudvart, vagy éppen az újabb keletű müncheni metróstációkat.

A 4-es metró állomásainak részletképei, de különösen a szimpózium másnapjának helyszínbejárásai (mi a Bocskai és a Móricz Zsigmond körtéri állomásokon jártunk) érzékeltették igazán: noha az állomások közötti távolságok miatt inkább föld alatt futó villamos pályának tekinthetjük az épülő metróalagutat, az egyes állomások építészeti megformálásukban, minőségükben egyáltalán nem maradnak el a nemzetközi példák mögött.

A második a gyakorlat és kivitelezés blokkja volt, előadói: Viszló Dezső építőmérnök-műszaki vezetővel, a német PERI GmbH-tól, őt követte Pethő Csaba műszaki vezető (MC Bauchemiea) sort pedig egy svájci előadó Dominik Arioli építész (AGPS Architecture) zárta.

2003-ban volt a stuttgarti Mercedes-Benz Múzeum (építészeti tervezés: UNStudio Architects) alapkőletétele, s rekord idő alatt, 2006-ra már elkészült a mű. A 48 méter magas, háromlevelű lóhere alaprajzra ültetett épület spirális felépítménye valójában – eddig nem tudtuk, de – a látszóbeton alkalmazásának, különleges zsaluzástechnikák stb. főpróbája volt.Előkerült a konzisztencia-mérés az egységes vibrálás és még a terülésmérő-asztal is, ám Pethő Csaba szemléletes, tízpontos előadása alapján világossá vált, hogy hogyan is kell jó betont készíteni, hogy amikor a folyó beton szélein úsznak az apró kavicsszemek, akkor nyert ügyünk van. Vagyis kiderült, hogy a kivitelezés nehéz pillanatairól, a zsalukészítéstől az utolsó simításig tartó fáradalmakról lehet élvezetes, közérthető előadást tartani. Köszönjük!

Dominik Arioli az energia- és környezettudatos tervezés professzora, az IUCN (International Union for Conservation of Nature – Nemzetközi Természetfenntartó Egyesülés) glandban található új székházának tervezője, az épület nyomán a látszóbeton energetikai és egyben esztétikai lehetőségeit mutatta be.

Az utolsó szekcióban a beton tájépítészeti, képzőművészeti és belsőépítészeti régiségeit és újdonságait láthattuk. Balogh Péter István tájépítész, egyetemi docenssel a tájépítészet és a látszóbeton viszonyrendszerét vizsgáltuk, s a hazai elődök között megtalálhattuk a Városmajori játszótér betongyűrűit, vagy éppen a Városligeti betonhidat.

Előadásában a továbbiakban mérnöki-építészi műveket láthattunk, szám szerint már nem is tudjuk hányat, de párat azért felsorolunk. Amerikából a Hoover-gátat a, a bilbaói Galindez-park betonszikláit (amelyek valójában egy csúszó fal megállítására készültek az ACXT tervei alapján), Cino Zucchi Neighbourhood Parkját San Donà di Piaváből, ezt a városi táj-szobrot, ami egyike az öntöttbeton-felületek és a természet legszebb összekapcsolásának.

Mélyi József művészettörténész a beton és a köztéri művészet viszonyát studírozta. Vizsgálatában más objektumok és szubjektumok mellett helyet kaptak a paksi úgynevezett Tulipános házak; felidézve a róluk szóló vitákat. Varga Imre kaposvári Centenáriumi emlékműve is felmerült, s nyilván nem maradhattak el a hetvenes évek 2 ezrelékes, később 1 százalékos szabály alapján született munkák sem. A vetítés végén, elérve napjaik képzőművészetéhez megismerhettük a Csákány István megvalósításra váró betonkonténerét, melyet  az alkotó Marcel Breuer emlékének szentel(ne) (a projekt még nem valósult meg, de kritika már született).

A nap utolsó előadója Losonczi Áron építész volt, aki fényáteresztő-beton szabadalma történetét – kezdve az első kísérletek eredményével – mesélte el, valamint az újabb fejlesztési fázisokat is szemléltette.

A Látszóbeton Szimpózium a Betontavasz című, egészen április végéig tartó programsor része volt.

A KÉK hamarosan építészeti filmnapokkal jelentkezik

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: